Elhozod nekünk a Tarantula darabot az Arcola Színházba, mit tudsz elmondani a darabról?

Elég nehéz beszélni a darabról, mert igyekszem nem elárulni bármi jelentőset! Találkozunk Toni-val, egy fiatal és nagyratörő, öreg lélek, és éppen az első randijára készül. Ezen a randevún, egy esemény lát napvilágot, mely megváltoztatja az életét. Az ő történetét követjük, és végig a nézőkhöz beszél.

A Tarantula felfedezi az identitás, emlékek és a trauma mély témáit. Mi vonzott téged ehhez a szerephez, és hogyan viszonyulsz Toni útjához?

A Tarantula-beli szerep az, amihez a legjobban tudtam viszonyulni. Toninak vannak olyan tapasztalatai, melyek az enyémekhez is hasonlóak, még ha az ő reakcói tejlesen mások. Ez egy annyira összetett út, pontosan mint egy pókháló – nagyon bonyolult és mind ebbe a mélyen fájdalmas középpontba vezetnek. Annyira izgatott vagyok, hogy újra Phillel dolgozhatom és felfedezhetem a világokat és a karaktereket, amiket alkot. Mikor legelőször játszottam ezt a szerepet, akkor sminkkel takargattam a sebhelyeimet, de ezt most nem kell megtennem. Ezúttal jobban érzelmileg sebezhetőnek érzem a darabot, mint ezelőtt.

A fotósorozatokkal már nagyobb akadályba ütközöm, hiszen ha a képeket meg is találom, nehéz dátumokhoz/évekhez csatolnom őket, mert azok nincsenek feltűntetve, így ez a része lassabban fog haladni. Viszont Georgie esetében sikerült úgymond az összes képet megtalálnom és csoportosítanom, míg Annánál vannak még hiányosságok.

Míg teljes erővel dolgozom a képtár feltöltésén, addig is egy albummal teljesen készen lettem, mégpedig Georgie Henley megjelenésképei lettek 100%-ban feltöltve. A következő pár napban az ő fotósorozatai kerülnek fel teljesen, ezt pedig követi majd a többi színész megjelenésképei és fotósorozatai.