Karakterek

    A bátor londoni kocsis

A Boszorkány ellopja Frank konflisát (kétkerekű lovaskocsi Angliában), és más tiszteletre méltó kereskedőknek is kirabolja a boltját. (Említettük már, hogy Jadis Anglia császárnője akart lenni, és úgy vélte, hogy a törvények csak a köznépre vonatkoznak?) Amikor Jadis nekiszáguld egy lámpaoszlopnak, Frank kocsija tönkre is megy.
Frank végül Narniában köt ki, amelyet sokkal vonzóbbnak talál Londonnál mind a maga, mind a lova számára. Aslan Narniába hívja Frank Nellie nevű feleségét is, ahol boldogan élnek majd, míg meg nem halnak. Még Frank lova is örömmel látja, milyen változások mennek végbe a gazdájában Narnia hatására. Frank és Nellie (Helen) lesz Narnia első királya és királynője. (Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrényben megtudjuk, hogy csak emberek lehetnek igazi uralkodóik.) Perelandra című regényében Lewis Perelandrát (a Vénuszt) egy olyan emberpár utódaival telepíti be, amelyek még nem ismerik a gonoszságot. Frank és Nellie ugyan nem tökéletes emberek, de törekszenek arra, hogy helyesen cselkedjenek. Ráadásul mivel Jadis is az országba érkezett, Narnia már úgysem lehet tökéletes.
Frank átlagos, ám őszinte és szorgalmas ember. Alkalmas arra, hogy a beszélő állatok által lakott új országnak jó vezetője legyen. Nellie pedig csöndes, szerény, és ugyanúgy szorgalmas társa ebben a feladatban.
Frank a földi világban kocsis volt az 1900-as évek elején. Miután átkerült Narniába, és végighallgatta Aslan énekét, amivel a Nagy Oroszlán megteremetette Narniát, Aslan kiválasztotta őt királynak. Narnia első királyaként Helent vette feleségül, aki szintén a földi világról származott. Frank megígérte, hogy vigyázni fog országára, és ezért Aslan azt mondta, hogy áldottak lesznek gyermekei és unokái (Aslan azt is megjósolta, hogy egyik leszármazottja Archenlandban fog uralkodni). Szamóca, Frank lova pedig Aslan jóvoltából szárnyas ló lett, s a Sólyom névre hallgatott ezután.

    Ahosta

Ahoshta Calormen egy tarkaanja volt. Az 1014. narniai év környékén már legalább hatvan éves lehetett. Aravis mostohaanyja elintézte, hogy apja hozzáadja a lányt Ahoshtához, ugyanis a tarkaannak az évek során sikerült a tisroc kegyeibe férkőznie, és meglehetősen nagy hatalomra tett szert (városok irányítását kapta meg, valamint A ló és kis gazdájában azt is megemlítették, hogy amint a régi nagy vezír, Axartha tarkaan meghal, Ahoshta kapja meg ezt a calormenben igen tekintélyes rangot). Ám Aravis elmenekült az esküvő elől, hiszen mint azt mondta is: Ahoshta „elaggott csotrogány, legalább hatvanéves, a hátán akkora púp, mint egy zsák krumpli, és arca, hát, mintha baltával mintázták volna.”

    Andrew bácsi

Andrew bácsi gonosz, kegyetlen és végtelenül önző. Mégis olyan csak, mint egy felfújt lufi: nincs sok hatalma, és senki sem tiszteli vagy szereti – mi legalábbis nem találkozunk ilyen szereplővel. Digory szerint egyenesen őrült. Nem tudjuk meg, tényleg elmebeteg-e, vagy csak egyszerűen gonosz, annyi biztos, hogy önmagán kívül nem érdekli senki más, és kockázatot sem hajlandó vállalni. Játszadozik a mágiával, de végül sokkal többre jut, mint szeretett volna, és szemtől szembe találkozik Aslannal. Addigra azonban annyira megromlott és elmerült a hazugságaiban, hogy nem látja meg: Aslan nem egy közönséges oroszlán.
Andrew bácsi mágiája közelebb áll a tudományhoz, mint a varázslathoz. A kísérletéhez felhasználja Pollyt is, kedvességet színlelve ráveszi, hogy próbálja fel a gyűrűt, amelyet alkotott. Azt persze nem mondja el, hogy varázsgyűrűről van szó, amelynek erejével a kislány egy másik világban találja magát. Persze Andrew bácsi arra is számít, hogy Digory nem hagyja cserben a kislányt, hanem utánna megy és hazahozza. Polly testi épsége nem igazán érdekli, csupán az, amit a kísérlet folyamán tapasztalt.
Andrew bácsi keresztanyja volt az utolsó élő tündér (igazából származására nézve csupán félig volt tündér), ő azonban egy gonosz tündér boszorkány volt. Halálakor Andrew-ra hagyott egy dobozt, amely varázserőt kölcsönzött használójának. Ezt Andrew bácsinak el kellett volna pusztítania, mégsem tette. A tündér keresztanyák általában vigyáznak a rájuk bízott halandókra, ám mégis előfordul, hogy gonoszak. Nem tudjuk, hogy Andrew tündér keresztanyja sejtette-e, hogy Andrew a rábízott mágiát rosszra használja majd.

    Aravis

Aravis egy tarkheena, azaz a calormeni uralkodói osztály egy női tagja volt. Kidrash tarkaan egyetlen lányaként fiatalkora javát Calormen szívében töltötte. Amikor először feltűnik a történetben, anyját és idősebb bátyját elvesztette, és apja akkoriban kötött házasságot egy barátságtalan nővel, aki egyáltalán nem próbálta leplezni ellenszenvét Aravisszal szemben. A lány addig is bonyolult élete elviselhetetlenné vált, amikor apja közölte vele, hogy össze kell házasodnia Ahoshta tarkaannal, egy csúnya, visszataszító öregemberrel, akit a lány megvetett. Érezvén, hogy nincs más megoldás, Aravis úgy döntött, hogy öngyilkos lesz, mintsem hogy Ahoshtával kelljen egybekelnie. Azonban az önmaga ellen elkövetni kívánt merénylet meghiúsult, amikor a lova, Hwin megszólalt. Meghökkenve a lova szavaitól, Aravis azt hitte a halálfélelem zavarta meg elméjét, és szégyellte magát, így aztán másodszor is elszánta magát a halálos döfésre, ám Hwin ekkor fejével félretolta a tőrt, és erős érvekkel igyekezett eltéríteni Aravist szándékától. A lány el is felejtette a tervét, és Hwin elárulta, hogy ő nem egy egyszerű kanca, hanem egy narniai beszélő ló, akit fiatalkorában raboltak el. Aravis a sok csodás dolgot hallva elhatározta, hogy Narniába kell jutnia, hogy megmeneküljön a kényszerházasságtól és családjától. Így aztán Hwinnel együtt útra is kelt, hogy megszökjön Calormenből. Utazásuk közben belefutottak Shastába és Breebe, a két szökevénybe, akik hozzájuk hasonlóan szintén Narniába igyekeztek. Ez az utazás és a két gyermek valamint a két ló közötti kapcsolat A ló és kis gazdája fő cselekményszála. Aravis később összeházasodott Shastával (akiről kiderült, hogy ő Cor herceg, illetve később király), és így Archenland királynője és Nagy Ram király anyja lett. A végső ütközet után azok között volt, akiket Aslan országában láthattak az odaérkezők.
Jelleme: Rendkívül bátornak és hűségesnek ismerhettük meg. Habár eléggé arrogáns is volt (valószínűleg ez a nevelésének egy mellékhatása volt, elvégre is ő egy tarkheena volt), és néha igyekezett befolyásolni másokat. A történet folyamán figyelemmel kísérhettük felnövését, átalakulását, amint egyre inkább elpárolgott belőle a könyörtelen calormeni felfogás, és a helyére igazi narniai, illetve archenlandi szellem került. Valószínűleg C.S. Lewis metaforikusan akarta kifejezni a keresztény eszmét – miszerint annak ellenére, hogy egyikünk társadalmi rangja magasabb, Isten előtt mind egyenlők, egyenrangúak vagyunk – az Aravis és Shasta közti ellentéttel, és bár legyen valaki apró közember (mint Shasta mielőtt megismerte valódi kilétét), királyi méltóság Isten szemében.

Tovább >>


Szólj hozzá Te is!










Hozzászólás: